Antiphon ("der Sophist")
aus Athen (ca. 450 - 400 v.Chr.) beschäftigt sich in
seinem Werk Ἀλήθεια (Wahrheit) mit Fragen der Erkenntnislehre
(Quadratur des Kreises) und vertritt besonders scharf die
Nomos-Physis-Antithese. Schon in der Antike war seine mögliche
Identität mit dem "Redner" Antiphon aus Rhamnus (480 - 411 v.Chr.) unklar. |
|
VS
87 B 44 A OXYRH. PAP. XI n. 1364. |
δικαιοσύνη οὖν τὰ τῆς πόλεως
νόμιμα, ἐν ᾗ ἂν πολιτεύηταί τις, μὴ παραβαίνειν. χρῷτ' ἂν οὖν ἄνθρωπος
μάλιστα ἑαυτῷ ξυμφερόντως δικαιοσύνῃ, εἰ μετὰ μὲν μαρτύρων τοὺς
νόμους μεγάλους ἄγοι, μονούμενος δὲ μαρτύρων τὰ τῆς φύσεως· τὰ μὲν
γὰρ τῶν νόμων ἐπίθετα, τὰ δὲ τῆς φύσεως ἀναγκαῖα· καὶ τὰ μὲν τῶν
νόμων ὁμολογηθέντα οὐ φύντ' ἐστίν, τὰ δὲ τῆς φύσεως φύντα οὐχ ὁμολογηθέντα.
τὰ οὖν νόμιμα παραβαίνων ἐὰν λάθῃ τοὺς ὁμολογήσαντας καὶ αἰσχύνης
καὶ ζημίας ἀπήλλακται· μὴ λαθὼν δ' οὔ· τῶν δὲ τῇ φύσει ξυμφύτων
ἐάν τι παρὰ τὸ δυνατὸν βιάζηται, ἐάν τε πάντας ἀνθρώπους λάθῃ, οὐδὲν
ἔλαττον τὸ κακόν, ἐάν τε πάντες ἴδωσιν, οὐδὲν μεῖζον· οὐ γὰρ διὰ
δόξαν βλάπτεται, ἀλλὰ δι' ἀλήθειαν. ἔστι δὲ πάντως τῶνδε ἕνεκα τούτων
ἡ σκέψις, ὅτι τὰ πολλὰ τῶν κατὰ νόμον δικαίων πολεμίως τῇ φύσει
κεῖται· νενομοθέτηται γὰρ ἐπί τε τοῖς ὀφθαλμοῖς, ἃ δεῖ αὐτοὺς ὁρᾶν
καὶ ἃ οὐ δεῖ· καὶ ἐπὶ τοῖς ὠσίν, ἃ δεῖ αὐτὰ ἀκούειν καὶ ἃ οὐ δεῖ·
καὶ ἐπὶ τῇ γλώττῃ, ἅ τε δεῖ αὐτὴν λέγειν καὶ ἃ οὐ δεῖ· καὶ ἐπὶ ταῖς
χερσίν, ἅ τε δεῖ αὐτὰς δρᾶν καὶ ἃ οὐ δεῖ· καὶ ἐπὶ τοῖς ποσίν, ἐφ'
ἅ τε δεῖ αὐτοὺς ἰέναι καὶ ἐφ' ἃ οὐ δεῖ· καὶ ἐπὶ τῷ νῷ, ὧν τε δεῖ
αὐτὸν ἐπιθυμεῖν καὶ ὧν μή. οὐ μὲν οὖν οὐδὲν τῇ φύσει φιλιώτερα οὐδ'
οἰκειότερα, ἀφ' ὧν οἱ νόμοι ἀποτρέπουσι τοὺς ἀνθρώπους, ἢ ἐφ' ἃ
προτρέπουσιν. τὸ δ' αὖ ζῆν ἐστι τῆς φύσεως καὶ τὸ ἀποθανεῖν, καὶ
τὸ μὲν ζῆν αὐτοῖς ἐστιν ἀπὸ τῶν ξυμφερόντων, τὸ δὲ ἀποθανεῖν ἀπὸ
τῶν μὴ ξυμφερόντων. τὰ δὲ ξυμφέροντα τὰ μὲν ὑπὸ τῶν νόμων κείμενα
δεσμὰ τῆς φύσεώς ἐστι, τὰ δ' ὑπὸ τῆς φύσεως ἐλεύθερα.
|
δικαιοσύνη < ἐστίν> - Gerechtigkeit
besteht darin,... | ξυμφερόντως - zum Nutzen | μετὰ μαρτύρων - vor
Zeugen | τὰ τῆς φύσεως < νόμιμα> | ἐπίθετα - willkürlich
(eingesetzt), künstlich | ὁμολογεῖν - vereinbaren | ξύμφυτος,
ον - zusammengewachsen, verwachsen | παρὰ τὸ δυνατόν - entgegen der
Möglichkeit | βιάζομαι - tue Gewalt an | ἡ σκέψις - Betrachtung,
Prüfung | νομοθετέω - schreibe vor | ὁ νοῦς - der Sinn | οἰκεῖος
- angemessen | τὰ ξυμφέροντα - das Zuträgliche | κεῖσθαι - festgesetzt
sein |
- Wie definiert Antiphon im Eingang des Textes δικαιοσύνη? Lassen
sich aus Ihrem Kenntnishorizont zu diesem Begriffsverständnis
naheliegende Alternativen denken?
- Stellen Sie die antithetischen Bestimmungen Antiphons zu Gesetzes
und Naturrecht (τὰ τῆς φύσεως - τὰ τῶν νόμων) einander gegenüber!
- Wieso ist Antiphons Handlungsmaxime μετὰ μὲν μαρτύρων τοὺς
νόμους μεγάλους ἄγειν, μονούμενος δὲ μαρτύρων τὰ τῆς φύσεως eine
logische Konsequenz seines Rechtsdenkens?
|
|
<τοὺς ἐκ καλῶν πατέ>ρων ἐπαιδούμεθά
τε καὶ σεβόμεθα, τοὺς δὲ ἐκ μὴ καλοῦ οἴκου ὄντας οὔτε ἐπαιδούμεθα
οὔτε σεβόμεθα. ἐν τούτῳ δὲ πρὸς ἀλλήλους βεβαρβαρώμεθα, ἐπεὶ φύσει
πάντα πάντες ὁμοίως πεφύκαμεν καὶ βάρβαροι καὶ Ἕλληνες εἶναι.
σκοπεῖν δὲ παρέχει τὰ τῶν φύσει ὄντων ἀναγκαίων πᾶσιν ἀνθρώποις· πορίσαι
τε κατὰ ταὐτὰ δυνατὰ πᾶσι, καὶ ἐν πᾶσι τούτοις οὔτε βάρβαρος ἀφώρισται
ἡμῶν οὐδεὶς οὔτε Ἕλλην· ἀναπνέομεν τε γὰρ εἰς τὸν ἀέρα ἅπαντες
κατὰ τὸ στόμα καὶ κατὰ τὰς ῥῖνας καὶ ἐσθίομεν χ<ερσὶν ἅπαντες ...> |
οἱ ἐκ καλῶν πατέρων - die Söhne
vornehmer Väter | βαρβαροῦσθαι - zum Barbaren werden | πορίζειν
- beschaffen | ἀφορίζεσθαι - getrennt werden |
- Vergleichen Sie das Naturrechtsdenken Antiphons (und ggf. desHippias
und Alkidamas) mit den entsprechenden Thesen des Thrasymachos
und Kallikles. Worin besteht Widersprüchlichkeit? Gibt es
die Möglichkeit der Harmonisierung der beiden Standpunkte?
- Vergleichen Sie das 2. Antiphon-Fragment mit folgendem Paulustext
(NT Galat.3,23-28) unter folgenden Aspekten:
- Verhältnis von Gesetz (Gerechtigkeit) und Freiheit
- Gerechtigkeit und Ungerechtigkeit des Menschen
(23) Πρὸ τοῦ δὲ ἐλθεῖν
τὴν πίστιν ὑπὸ νόμον ἐφρουρούμεθα συγκλειόμενοι εἰς
τὴν μέλλουσαν πίστιν ἀποκαλυφθῆναι. (24) ὥστε ὁ νόμος
παιδαγωγὸς ἡμῶν γέγονεν εἰς Χριστόν, ἵνα ἐκ πίστεως
δικαιωθῶμεν· (25) ἐλθούσης δὲ τῆς πίστεως οὐκέτι ὑπὸ
παιδαγωγόν ἐσμεν. (26) Πάντες γὰρ υἱοὶ θεοῦ ἐστε διὰ
τῆς πίστεως ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. (27) ὅσοι γὰρ εἰς
Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε· (28) οὐκ
ἔνι Ἰουδαῖος οὐδὲ Ἕλλην, οὐκ ἔνι δοῦλος
οὐδὲ ἐλεύθερος, οὐκ ἔνι ἄρσεν καὶ θῆλυ· πάντες γὰρ
ὑμεῖς εἷς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. |
ἡ πίστις - Glaube
(als objektive Glaubensordnung) | ἀποκαλυφθῆναι
- Gen. von μέλλουσαν abhängig | βαπτίζω - taufe
| ἐνδύεσθαι - sich (wie ein Kleid) anziehen |
|
Sententiae excerptae: Griech. zu "Antiphon" Literatur: zu "Antiphon"2321
Blass, F.
Die Att. Beredsamkeit, I-III
Leipzig, Teubner 1868-880; 2/1887-1898
2322
Blatter, R.
Hetärenkopf des Antiphon-Malers - Im Garten der Hesperiden
in: Antike Welt 17/1986,3,53
2317
Gagarin, M.
Rez: Heitsch, E.: Antiphon aus Rhamnus
in: GGA 239/1987,56
2318
Moulton, C.
Antiphon the Sophist and Democritus
in: Mus.Helv.31/1974,129-139
2319
Nestle, W.
Vom Mythos zum Logos
Aalen 1966
2324
Oelmüller / Dölle / Piepmeier (Hgg.)
Philosophische Arbeitsbücher 2. Diskurs Sittliche Lebensformen
Paderborn, Schöningh (UTB 778) 2/1980
2320
Oratores Attici / Müller
Oratores Attici... et fragmenta oratorum Atticorum... graece cum translatione reficta a Carolo Mullero
Paris (F. Didot) II: 1858
2323
Solmsen, F.
Antiphonstudien.Zur Entstehung der attischen Gerichtsrede
Hildesheim (Olms) 1931
1435
Wolf, E.
Rechtsphilosophie und Rechtsdenken im Zeitalter der Sophistik [Griech. Rechtsdenken II],
Frankfurt/M (Klostermann) 1952
- Letzte Aktualisierung: 30.12.2020 - 11:10 |