| ἐργώδης, ες, [εἶδος], mühsam, schwer, schwierig, lästig, Plat. Ep. IX, 357 e; θυγάτηρ κτῆμ' ἐστὶν ἐργῶδες πατρί Men. Stob. fl. 77, 5; Sp., wie Luc. Hermot. 1 Saturn. 7; πολέμιος Plut. Marc. 30; – comp. ἐργωδέστερον Xen.Mem. 2, 6, 9; superl. ἐργωδέστατον 1, 3, 6. – adv. ἐργωδῶς, Hp., Theophr. h. pl. 9, 16. |